2014-es Szolárgráf Akció!

Kedves Észlelőtársak!

2014-ben Országos Szolárgráf Akciót indítunk! Szeretnénk, ha a 2014. júniustól decemberig tartó szolárgráfos szezonban az ország minden tájára eljutnának és felvételt készítenének kameráink. A felvételeket ezután 2015 év elején feldolgozzuk, kiértékeljük és a – remélhetőleg – szebbnél szebb felvételeket megosztjuk tagtársainkkal is.

Akciónk lényege ennek az egyszerű, olcsó és látványos eszköznek a népszerűsítése, valamint annak megfigyelése, összehasonlítása, hogy az ország különböző pontjain mennyi napos időt regisztrálnak kameráink.

Mit kell tenned, ha szeretnél ennek te is a részese lenni?

Küldj egy e-mailt a nap@mcse.hu email címre, vagy postai levelet a Naprovat részére (cím: Hannák Judit, 1042 Budapest, Petőfi utca 24. 9/27). Az emailben vagy levélben kérjük, add meg teljes nevedet és pontos címedet is.

Minden jelentkezőnek 2 db előre elkészített, fotópapírral is ellátott szolárgráf kamerát küldünk postán. Jelentkezést a határon túlról és külföldről is elfogadunk, azonban kérjük kedves tagtársainkat, hogy ilyen esetben egy előre felbélyegzett, közepes méretű buborékos borítékot küldjenek postán.

A kamerákat 2014. június 21-én este, vagy június 22-én reggel kell kihelyezni, majd kint hagyni december 21-ig (december 21-én este kell begyűjteni). Beszedésük után postán kell visszaküldeni őket a Naprovat részére, a fenti címre. Ezután a bennük lévő felvételek azonos körülmények között kerülnek feldolgozásra.

A kamerák mellé részletes leírást küldünk arról, hogyan kell kihelyezni és mikre kell odafigyelni a kihelyezésük, begyűjtésük, visszapostázásuk során.

Szolárgráf papírteszetek #2

Előzmények

Miközben a FORTE papírok tesztjét készítettem elő, elkezdtem alternatív fotópapírokat is keresgélni. Így találtam az eBay-en egy kihagyhatatlan ajánlatot. Forintra átszámolva 25.000.-Ft-ért sikerült leütnöm egy aukciót, ahol főleg Kodak és Agfa papírokat árultak. összesen 27 csomagot.

Persze a csomagok közül sok bontott volt, némelyik csak 1-2 lapot tartalmazott, de volt olyan is, ami bontatlan volt. Így ha azt számolom, hogy újonnan mennyibe került volna ennyi féle papírt megvennem, akkor ennek minimum a 3-4-szeresét, vagy még többet is kellett volna adnom értük.

A csomag az aukció zárását követően kb 1 hónap múlva érkezett meg. Boldogan tapasztaltam, hogy a leírtaknak megfelelő tartalommal bírt. Elnézve a csomagokat és az eladó leírását, egy igen gondos fotográfus hagyatékát sikerült megszereznem.

Előkészületek

A csomagokat szétválogattam. Kiszedtem a színeseket, és azokat, amikből több volt, vagy csak a papírvastagságban különböztek. A maradék papírokból 1-1 filmes dobozos tesztet raktam össze. Összesen 24 db doboz lett, melyek a kéményünkre lettek felszerelve Február 1-én.
1 hónap múlva a türelmetlenség győzött és végül, Március 3-án beszedtem a szolárgráfokat. Így pontosan 30 napos periódust rögzítettek.

A feldolgozáshoz 3 csoportot raktam össze a negatívokból:
Agfa, Kodak és egyéb vegyes papírok.

Eredmények

Nem meglepő módon (majd)minden szolárgráf sikerült. Több közülük igen szép lett. 

1.)    Agfa eredmények:

·         A Brovira 119 nagy szemcseméretű volt, így nem lett elég részletes a kép.

·         A Brovira 1 szép képet adott. A gond az volt vele, hogy fényes fehér volt a felület, így mint az várható is volt, a tükröződése miatti extra csíkok előjöttek.

·         A Brovira 111 alul exponált lett. Érdekes lenne kipróbálni hosszabb távon is.

·         A Brovira Crystal BH139 akár csak a Brovira 119 nagy szemcseméretű volt, így ez is részletszegény. Bár a színei szépek lettek

·         A két Brovirasped ebben a sorozatban messzemenően a két legszebb / leg részletgazdagabb. A két papír között csak enyhe gradációbeli különbség van. Látható, hogy a 2-es gradációjú valamivel élesebb tisztább képet adott.

2.)    Kodak eredmények:

Mivel a Kodak papírokból igen nagy választékot sikerült szerezni, ezért itt nem fogom részletesen leírni minden egyes változatnál, hogy mi látszik. Inkább pár érdekesebb típust kiemelek.

Több olyan papír van, ahol a nagy szemcseméret miatt a részletgazdagság hiányt szenved. Van olyan is, ahol a fényes felület miatti tükröződéseket láthatjuk.

·         A Kodabromid F3 igen szép képet adott,  csak az a kár, hogy fényes felületű papír volt. Érdemes lenne matt változatban is kipróbálni!

·         A Planure F sajnos kissé meggyűrődött, így a kép fele lemaradt. Így is látszanak a különleges színei. Szintén matt változatban érdemes lenne kipróbálni.

·         A Medalist F2 láthatóan úgy érkezett már hozzám, hogy fényt kapott (bár amikor a papírt beleraktam a filmes dobozba, ez nem látszott, vagy csak nem vettem észre)

·         A Polycontrast Rapid II RC E egy igen érdekes papír. Látható, hogy 1 hónap alatt is elég sok fényt gyűjtött. Mivel az összes negatívot együtt egyformán hívtam elő, ezért ez ugyanazon beállítások miatt túlexponált lett. Viszont a negatívon látszik, hogy a szolárgráf csíkok egységesek, így úgy döntöttem, azt külön is előhívom újra egyedi beállításokkal. Az eredmény magáért beszél. Ezt a papírt kimondottan ajánlom azoknak akik rövidtávú szolárgráfiában gondolkodnak. 1-2, max 3 hónapra jó lehet. Tovább nem érdemes kint hagyni, mert addigra teljesen használhatatlanságig túl fog exponálni.

3.)    Egyéb papírok eredményei:

Mivel a csomagban volt mindenféle vegyes papír is, ezért gondoltam azoknak is adok egy esélyt, és kipróbálom őket.

Vegyes lett a végeredmény is, ahogy számítani lehetett rá. A Forte papírt csak referenciának raktam be. Sajnos úgy tűnik ez a papír nagyon érzékeny a fogdosásra. Láthatóan tele van ujjlenyomattal. Ezek a dobozba helyezéskor kerültek rá, és valamiért itt nem következett be fotoreakció a fényérzékeny emulzióban. Erre oda kell figyelni a papíroknál!

Konklúzió

A FORTE papíroknál kapott eredmények és az abból levont következtetések nem sokat változtak az új tesztek tükrében. Sőt inkább azt mondanám, hogy az ott kapott eredmények csak megerősítést kaptak az új tesztek által.

Továbbra is azt tudom mondani, hogy az alábbi dolgokra érdemes figyelni papír vásárlásnál:
1.) Semmiképpen ne legyen fényes! Inkább félfényes, de a legjobb a matt!
2.) Ha lehet választani, válasszátok a „resin-coated” verziót, (bár a normál papír is teljesen jó)
3.) Jó ha nem túl vastag, és nem is túl vékony. A vastag könnyen törik, ha megszárad. A vékony meg hajlamos nagyon összekunkorodni és könnyen gyűrődik.

És újfent a véső következtetésem az, hogy igazán nem a papíron múlik a dolog, hanem az elszántságon! Használjatok bármilyen papírt, eredményt mindig fogtok kapni. Egyik papírral ilyen lesz, másikkal olyan. Hogy melyik jobb az inkább csak ízlés kérdése.

Az se gond, ha nem fél éves (napfordulótól-napfordulóig) időtartamú képet készítetek, mert már egy-két hét kint-lét után is szép szolárgráf képet lehet kapni.

A legfontosabb, hogy ne legyetek restek, rakjatok ki szolárgráfot és fotózzatok vele!

Nagy Olivér, 2014 Március

Szolárgráf papírtesztek #1

Mivel már több papírral próbálkoztam szolárgráfokhoz, és mind más és más volt, ezért úgy döntöttem, nekivágok, és készítek egy átfogó papír tesztet. Persze nem csak magamnak, hanem mindenki okulására.

A következőkben a különböző papírtípusokról, és tulajdonságaikról olvashattok. Természetesen a teljesség igénye nélkül.

Teszt #1

Az első teszt képeimet a Magyarországon talán legolcsóbban fellelhető Forte papírokból állítottam össze.
A könnyebb eligazodás érdekében ejtenék pár szót ezen fotópapírok fő típusairól, tulajdonságaikról:

Típusok, és jelöléseik:

• „B”         Legelterjedtebb, így legtöbb változatban gyártott volt a Bromofort (jele B), amely nagy fényérzékenységű, kékesfekete tónusú brómezüst nagyítópapír.
• „F”         Szintén közkedvelt, sok változatban használt a Fortezo (jele F) klórbrómezüst anyag. Ez a Bromofortnál melegebb tónusú volt, sőt létezett ennek egy még barnásabb tónusú változata, amit a jelzést követő B betű mutatott: mindössze hat kivitelben készült
• „P”         A tucatnyi változatban gyártott Portura (jele P) klórbrómezüst papírt meleg tónusa miatt elsősorban műtermi portré fényképek készítésére ajánlották.
• „V”         a legkisebb érzékenységű Verdita (jele V) jódezüst másolópapír, amely mindössze két változatban készült, és talán mondhatjuk azt, hogy már 50 évvel ezelőtt is a múlt anyaga volt, olyannyira, hogy a másoláshoz szórt napfényt javasoltak.

Gradáció

A fotópapírok legfontosabb jellemzője a gradáció, azaz mekkora megvilágítási tartományt - amely a negatív kép fekete-fehér árnyalatterjedelméből adódik - képes arányos feketedéssel megjeleníteni.

FES         Extra lágy
S             Lágy
Sp           Speciális
N            Normál
H             Kemény
EH          Extra kemény

Vastagság

0             Extra vékony
1             Vékony
2             Normál
3             Vastag
4             Extra vastag (kartonlap szerű)

Felépítés:

Muszáj egy pár szót ejtenem a papírok felépítéséről is. Így talán jobban érthető, hogy mi miért történik.

1. Hagyományos fotó papírok: Az alap papírra van felvíve a különböző típusú fényérzékeny emulzió
2. Szövet alapú papírok: Itt egy Baryta (főként bárium-szulfát) bevonat található, mely a.) világosítja  a képet, b.) megakadályozza a vegyszereket, hogy bejussanak az alap papírba.
3. Fedőréteggel ellátott változat: Itt a fényérzékeny emulzión egy védőbevonat található.
4. Resin-coated: dupla védelemmel ellátott papírok. Mindkét oldalról polietilén műgyantával be van vonva az alap papír, így se nedvesség, se vegyszerek nem juthatnak bele. Valamint a fényérzékeny emulzió is le van fedve egy védőbevonattal.

Tesztpapírok:

Az általam előkészített teszthez az alábbi papírokat szedtem össze:

• FPN2: (F)Fortezo, (P)Resin-coated, (N)Normál gradáció, (2)Normál papírvastagság
• FPS1: (F)Fortezo, (P)Resin-coated, (S)Lágy gradáció, (1)Vékony papírvastagság
• BSP0: (B)Bromofort, (Sp)Speciális gradáció, (0)Extra vékony papírvastagság
• BSP4: (B)Bromofort, (Sp)Speciális gradáció, (4)Extra vastag papírvastagság
• BS4: (B)Bromofort, (S)Lágy gradáció, (4)Extra vastag papírvastagság
• BN0: (B)Bromofort, (N)Normál gradáció, (0)Extra vékony papírvastagság
• BH0: (B)Bromofort, (H) Kemény gradáció, (0)Extra vékony papírvastagság
• Color P-II: Színes fotópapír

Az eredmények:

Az alábbi képen látható a negatív, valamint az előhívott kép.

Jól látható, hogy a két „Resin-coated" teljesített a legjobban. Bár a kép Speciális gradációjú is elég szép eredményt hozott. 

Észrevehető, hogy a fényes felületű papírok, mind tükröztek. Valamelyik jobban, valamelyik kevésbé. De mindegyiken látszik, hogy több extra vonal keletkezett.
Ami szintén egyből látszik, hogy a színes papír (Color P-II) szinte használhatatlan lett. (Bár ez lehet, hogy az scanneres előhívás miatt van, és vegyszeres előhívás más eredményt adna).

Amit mindenképpen még megemlítenék, az az, hogy a jól látható, hogy szinte mindegy, milyen papírral próbálkozunk, lévén mindegyik ad eredményt. Esetünkben látható, hogy kifejezetten szép és használható végeredményt! Persze némelyik kissé sötét lett, de a teszt csak 1,5 hónapos volt, így talán a megvilágítás is más lenne fél év után. Meg persze az előhívás során számtalan beállítást végig lehet próbálni, és így javítani a képek minőségét.

Konklúzió:

Ha lehet, az alábbi dolgokra figyeljetek a papír vásárlásnál:

1.) Semmiképpen ne legyen fényes! Inkább félfényes, vagy a legjobb a matt!
2.) Ha lehet választani, válasszátok a „resin-coated” verziót
3.) Jó ha nem túl vastag, és nem is túl vékony. A vastag könnyen törik, ha megszárad. A vékony meg hajlamos nagyon összekunkorodni és könnyen gyűrődik.

De talán a legfontosabb az, hogy mindegy mit használtok, a lényeg, hogy próbálkozzatok, és készítsetek minél szebb képeket.

Nagy Olivér, 2014 Március

Forrás:
http://en.wikipedia.org/wiki/Photographic_paper
http://retronom.hu/index.php?q=node/18205

2013-as bakonyi kamerák

Idén januárban sikerült a Bakonyba eljutni, január 28-29-én, így sajnos nem tudtam már decemberben kirakni a kameráimat, de idén tutira mentem és 4 kamerát is kiraktam mivel múlt évben a nyári kamerákból egyet kicsípett egy madár.

Mind a négy kamerához ugyanazt a fajta fotó papírt használtam: BS 4-est.
A négy kamerából kettő egymás felett van, és ha jól sikerül a felvétel, akkor "panoráma" lehet belőlük. A másik három másik három helyen van, igyekeztem őket érdekes, különböző nézőpontba beállítani.

Íme a kamerák és nézőpontjaik. Remélem jól sikerülnek, a dokumentálásuk végett fotóztam le őket és a nézőpontjukat.

 1-es kamera

1-es kamera nézőpontja

2-es kamera (az 1-es mellé szerelve)

 2-es kamera nézőpontja

 3-as kamera

3-as kamera nézőpontja

 4-es kamera

4-es kamera nézőpontja

Lukméretet teszteltem

Úgy gondoltam érdemes lenne tesztelni a szolárgráf lyukkamera lyukméretét annak érdekében, hogy gyakorlati konklúziókat is le lehessen vonni az elméletben megtanultakból :-)
Akármilyen bonyolultatn is hangzik ez, a lényeg annyi, hogy szerettem volna a saját szememmel látni, mi a különbség, és talán nektek is ad egy kis támpontot.

Három féle lyukméretet teszteltem. Sajnos pontos méreteket nem tudok adni, de úgy készítettem el a lyukméreteket, hogy:

Az 1-es kameránál egy gombostűt szúrtam át a fém lapon (úgy, hogy teljesen átmenjen rajta).
A 2-es kameránál egy gombostűt szúrtam át a fém lapon, és tovább tágítottam egy vastagabb varrótűvel. A luk mérete kb. 2x akkora lett, mint az 1-es kamera esetén.
A 3-as kameránál egy gombostű hegyével szúrtam át éppen hogy, így a luk mérete kb. fele akkora lett, mint az 1-es kamera esetén.

A korábbi fotóimat az 1-es kamera lukméretével csináltam.

Ami még fontos, a tesztet ugyanonnan csináltam, az erkélyünk korlátjára szereltem mindhárom kamerát (egymástól kb. fél méterre, de vertikálisan azonos helyre). Ugyanakkora méretű vitaminos dobozokat használtam, ugyanakkora méretű fotópapírokkal, és azonos este raktam ki mindegyiket.

A felvételek 2012. június 15-étől június 22-éig készültek.

A feldolgozásuk is azonos volt: 600 dpi-n scanneltem színesben, Photoshopban invertáltam, levágtam a széleket, Levelst állítottam azonos módon, majd egy Auto Color-t engedtem rá mindegyik képre.
Természetesen nem pepecseltem retusálással, így elég sok szösz látszik a képeken.

Az eredmény pedig a következő:

1-es kamera képe

2-es kamera képe

3-as kamera képe

Véleményem szerint az eredmény igencsak "vegyes". Egyik képre sem tudom azt mondani hogy nem lett jó. Mindegyik picit más miatt tetszik.

Egyértelmű, hogy a 3-as kép, az apró lukú a legélesebb, és ez a kép a legkevésbé terhelt optikai hibákkal. A 2-es kép ennyi idő alatt is viszonylag világos lett, azonban jól látszik, hogy nem túl éles a kép. Talán ilyen nagy lyuk olyan képekre lehet jó, ahol nem is a nap útja, hanem inkább az objektum a lényeges és viszonylag rövid, néhány napos expozícióval, relatíve közelebbre szeretnénk fotózni (alkalom adtán esetleg érdemes lehet ezt is kipróbálni majd a gyakorlatban).

Az 1-es típusú kamera a normál méretű lukkal teljesen jól működik, és azt gondolom valószínűleg néhány hónap alatt nagyon jó kép készülhet belőle, azonban egyértelműen a 3-as, apróbb lyukkal ellátott kamera a nyerő számomra. Ezen egészen élesen látszanak a háttérben lévő házak részletei is, annak ellenére, hogy mindössze egy héten át készült a fotó.

Ki ki vonja le persze a saját következtetését, és használjon olyan lyukméretet, amelyik a leginkább tetszik neki :-)

Egy lyukkamera (szolárgráf) készítésének története (Galambos László)

Az egész úgy kezdödőtt, hogy a Polarisban egy előadáson érdekes témáról volt szó: történetesen a lukkamera / szolárgráf / használatáról, készítéséről.

Mivel érdekelt a téma, eldöntöttem, hogy készítek magamnak egy párat. Minden hozzávalóm megvolt, kivéve a fotópapirt, ezt Hanee csillagásztársunktól kaptam, ezúton is hálás köszönet érte. Egy esős napon hozzáláttam a kamerák elkészítésének.

Az első lépés: a kamera dobozának oldalára egy kb.1 cm-es lukat kellett csinálni,  a tetejétől kb. 1cm-re.

Én ezt úgy oldottam meg, hogy a lyuk szája szabályos legyen, hogy egy 10-es bőrjukasztót a gázlángon felfórrósítottam és azzal kivágtam a doboz oldalát. Ezzel a technikával a nyílás semmilyen utómunkát nem igényelt és szép szabályos lett.

A második lépés: Egy fém üdítősdobozból kivágtam pár db 2x2 cm-es négyzetet. Ezekbe csináltam egy erősebb varrótűvel a lukakat, ami később a kamera objektívje lesz. A kilukasztott fémlapokat ezek után matt feketére festettem.

Harmadik lépés: A kamerák összeállítása: A  dobozokra készített 1 cm-es nyilásokra fektettem a kilyukasztott 2x2 cm-es fémlapokat, majd fekete szigetelőszallaggal rögzítettem. A kis furatot is leragasztottam, hogy ne menjen sehol fény a dobozba. Végül a fotópapirból sötétkamrában méretpontos csikokat vágtam és beletettem a kamerákba. A kamerákat bőven betekertem szigetelő szallaggal a beázást megelőzendő.

A három elkészült kamera a napfordulón lesz kitéve és reményeim szerint kibővül még egy nagyobb darabbal is.

A beszámolót írta: Galambos László (Popey37)

Hogyan készítsünk lyukkamerát (szolárgráfot)?

Szükséges eszközök: Bármilyen kis méretű kerek doboz megfelel a célnak. A legjobb a régi filmes doboz, ami eleve fekete színű, azonban a műanyag vitaminos dobozok, sőt energiaitalos, vagy sörös dobozok is megfelelnek e célnak. Szükségünk lesz még ollóra, szigetelőszalagra, fém üdítős dobozra, vékony tűre, valamint hagyományos fényérzékeny fotópapírra. Megjegyzés: Vitaminos dobozt vagy üdítős / sörös dobozt bélelhetünk szigetelőszalaggal, vagy befújhatjuk fekete matt akril festékkel, hogy belül is fekete legyen. Az üdítős vagy sörös dobozokat úgy is használhatjuk, hogy egymásba csúsztatunk két dobozt. Szigetelőszalagból olyat válasszunk, amiben textil van, ugyanis a sima szigetelőszalag könnyen eldeformálódik, elcsúszik a nap melegétől.  A doboz kilukasztása A doboz oldalára olló segítségével vájjunk egy akkora lukat, amibe a kisujjunk kb. belefér kényelmesen. Ennek nem kell szépen kinéznie, csak nagyjából kör alakú legyen. A képen jól látszik, hogy a luknak körülbelül mekkorának kell lennie. A lyukkamera "objektívjének" elkészítése Szükségünk lesz egy darab alumínium lapra, amihez egy üdítős dobozból kivágott darab a legmegfelelőbb. (Figyelem: kezeinkre nagyon vigyázzunk, mert a felvágott üdítős doboz könnyen megvágja kezünket!)    Egy tű segítségével szúrjunk rá kis lukat, a közepére. Egy körömreszelő vagy csiszolópapír segítségével csiszoljuk simára az almuínium lemez mindkét oldalát a luk körül. Ha fény felé fordítjuk, a luk teljesen kereknek látszik. Erre azért van szükség, hogy a fény lehetőleg megtörés nélkül átjusson a lukon. Minél kisebb a luk, annál élesebb lesz a képünk. Doboz és lemezek befestése Hogy a visszatükröződést elkerüljük, érdemes a kilukasztott aluminium lemezeket és a doboz belsejét is fekete matt akril festékkel lefújni.     A kis lukas alumínium lemezt helyezzük rá úgy a dobozunkra, hogy a rajta lévő luk épp a dobozon lévő nagyobb luk közepén helyezkedjen el. Helyezzünk el egy fekete ragasztószalagból készített kis "biztonsági" takarót a lukon, hogy amikor megtöltjük a kamerát fotópapírral, egészen addig ne jusson be rajta fény, amíg ki nem helyeztük a kamerát. A kamera feltöltése A kamerát egy sötét szobában töltsük meg, mivel a fotópapír fényérzékeny. Használhatunk vörös észlelőlámpát, vagy fotós lámpát. Egy akkora darab fotópapírt helyezzünk el a kamera belsejében, amely éppen körbeér úgy, hogy a luk szabadon van. A fényes oldalával befelé kell elhelyezni, ezen az oldalon található a fényérzékeny felület a papíron. Zárjuk le a tetejét a kupakkal vagy tetővel, üdítős dobozok esetén nyomjuk rá a másik üdítős dobozt. A biztonság kedvéért érdemes a kupaknál is szigetőszalagozni, nehogy leessen, vagy valaki leszedje róla a kupakot idő előtt. Kameránk kész a kihelyezésre. A kamera kihelyezése A kamerát úgy helyezzük ki, hogy a luk a nap irányába nézzen. Erre a célra megfelel egy kerítés oszlop, lámpaoszlop, vagy bármilyen olyan stabil tereptárgy, amelyre rá tudjuk erősíteni a dobozt. Figyeljünk rá, hogy jól erősítsük fel a dobozt, nehogy elmozduljon. Felszereléséhez lehetőleg textil tartalmú szigetelő szalagot használjunk, mert ez nem mozdul el könnyen hő hatására sem. Miután megfelelően felszereltük a kamerát, vegyük le a védő ragasztást és máris működésbe helyeztük. Tipp: Érdemes este, vagy hajnalban kitenni a kamerát, hogy a Nap vonala egyenletes legyen a képen (amennyiben napközben tesszük ki, a Nap útvonala középen fog kezdődni). Ha módunk van rá célszerű egy viszonylag esőtől védett helyet keresni, azonban a fotópapír vízálló, így nem megy tönkre pár csepp víztől, legfeljebb a luk tömődik el egy idő után. Érdemes időnként ránézni kameránkra, hogy megvan-e még, illetve ellenőrizni a lukat, hogy nem tömődött-e el.

Forrás, eredeti szöveg: http://www.solargraphy.com/index.php?option=com_content&task=view&id=10&Itemid=11