Sülysápon jártam...

Sülysápon jártam, lukkamerát hagytam ott. Kiss Szabolcs pedig volt olyan kedves és felügyelte, nézegette időnként, beszélt hozzájuk hogy szépen fejlődjenek. Meg is lett az eredménye, amitől leesett az állam, amikor kibontottam a kamerákat:

Az első felvételen nagyon szép részletességgel látszik a csillagvizsgáló épülete és a környező növényzet is. Még kissé az eredeti színeket is visszaadja a kép. A második felvételen a csillagvizsgáló épülete kissé elmosódott, azonban ezen sokkal jobban, tisztábban látszik a Nap útja. Hasonló irányba nézett mindkét kamera, az első egyenesen, a második kissé felfelé volt irányítva, és jól be is jött a számításom. Kár hogy a tetején már nem látszik a Nap útja, de így is nagyon szép és érdekes a felvétel.

Készült: 2013. augusztus-tól 2013 december 20-ig.
Mindkét kamera Ilford papírra készült, melyet Kálmán Attilától kaptam kipróbálásra.
Dél, dél-kelet felé néztek a kamerák.

Az amatőrcsillagászok lukkamerát szüretelnek :)

Hát igen, szóval beszedtem négy darab kamerámat... pontosabban beszedettem mert sajnos személyesen nem jutottam le értük. De végre megkaptam őket és nagy izgalommal bontottam ki a dobozokat. Hihetetlen módon mind a négy kamera sikerült valamennyire és mind a négy kamera teljesen egyedi lett!

Még amikor kipakoltam a kamerákat megszámoztam és lefotóztam őket, valamint a tájat amerre néztek, hogy legalább esélyem legyen beazonosítani később, hogy melyik kamera melyik. A számozás sajnos lekopott (vagy pedig csak akartam beszámozni?), de így is sikerült sorba rendeznem őket a tájakról készült képek alapján, bár két kameránál ez kicsit nehézséget okozott, a másik kettőnél teljesen egyértelműen látszik a táj / tereptárgyak amiket fotózott.

Mindegyik kamera január 29-től június 20-ig volt kint. A kép feldolgozásánál az eredeti képeket scanneltem, Photoshopban retusáltam (szösz-eltüntetés), invertáltam és színcsatornákat állítottam, görbéztem. Mindegyiket csak annyira állítottam, hogy előjöjjön a legtöbb részlet, a színeket nem piszkáltam egyébként direkt semmilyen irányban, mindegyik képnél hasonló képfeldolgozást csináltam.


Az egyes kamera képén nagyon kevés tereptárgy / táj látszódik, igaz az eredeti képen is ez talán az egyik legtisztább, fa- és bokormentes stb.. tájkép. Viszont a Nap teljes útja gyönyörűen látszik hat hónapon át!
Ez az egyetlen kamera, amin teljesen látszik, nagyon örültem amikor megláttam az eredményt. Ebből még akár azt is meg lehetne számolni, hány borús és derűs nap volt ebben az időszakban :)

Az egyes kamerához tartozó tájkép:

A kettes kamera sikerült a legjobban véleményem szerint, legalább is ami a részleteket illeti a képen. Gyönyörűen látszanak a szemben lévő házak, kéményeikkel együtt, a belógó ágak és még a távolabbi házakból is látható pár a képen. Ezen kívül a nap útvonala is majdnem teljes a képen, szóval isteni... az egyetlen érdekesség ezzel a képpel az volt, hogy ahogy a papírt kivettem a dobozból fel volt pöndörödve, szinte teljesen (meglepő, hogy mégis ilyen gyönyörűen vette a képet végig, szóval elképzelhetőnek tartom, hogy csak leszedése után pöndörödött fel a dobozban), és ahogy szétnyitottam a papírt eltöredezett a kép. Ilyennel még sosem találkoztam, de még így is nagyon szép és egyedi lett a kép.
Egyébként ez volt szinte az egyetlen kamera, amiről első ránézésre is egyből lehetett tudni, melyik tájképhez tartozik és nem kellett rajta jellegzetességeket keresgélni.

A kettes kamerához tartozó tájkép:

A hármas kamerám nagyon érdekes és túlvilági lett. Télen gyönyörűen vette a Nap útvonalát, majd később voltak kimaradások a felvételben, míg végül szerintem tavasz körül bemondta az unalmast. Valószínűleg eltömődött a luk, azonban nyáron még egy-két napon át vett egy kis 'csíkot', így nagyon érdekes lett az eredmény. Látszik is és nem is.
Ráadásul, ha alaposan megnézzük a képet, látszik hogy ahol a legalacsonyabban járt épp a Nap (télen), a Nap útja alatt a táj olyan, mintha lángba borult volna, ráadásul a lángnyelvek időnként felérnek egészen a Nap útjáig. A képre rákerült egy ház is, ami a tájképen nem látszik, ettől még sejtelmesebb (persze a magyarázat egyszerű, hiszen a kamera látószöge sokkal nagyobb volt mint a tájról készült fotóé), olyan mintha egy másik dimenzióból került oda a ház, aminek még a formája is furcsa :)

A hármas kamera tájképe: 

A negyedik kamera is nagyon jól sikerült, a Nap útja érdekesen elnyújtott a kép bal oldalán, kicsit még szürreálisabb tőle mint egyébként. Jól látható a növényzet és néhány ház a háttérben. A tájon az előtérben látszik A kerítésnél a veteményes bejárata, valamint egy régi kiszolgált kád, ami évek óta az udvaron van és esővíz gyűjtésére szolgál.

Összehasonlítva a többi képpel nagyon jól látszik, hogy a kamera ideje felénél (kb. március körül?) egy hosszabb borús időszak volt.  Ez egységesen, egyformán feltűnik mind a négy kamerán. Nagyon érdekes, hiszen mindig a télre mondogatják hogy túl sok a borús nap, de a kamerák képei alapján ez nem igaz, télen több derült nap volt, mint tavasszal :)

A négyes kamera tájképe:

2013-as bakonyi kamerák

Idén januárban sikerült a Bakonyba eljutni, január 28-29-én, így sajnos nem tudtam már decemberben kirakni a kameráimat, de idén tutira mentem és 4 kamerát is kiraktam mivel múlt évben a nyári kamerákból egyet kicsípett egy madár.

Mind a négy kamerához ugyanazt a fajta fotó papírt használtam: BS 4-est.
A négy kamerából kettő egymás felett van, és ha jól sikerül a felvétel, akkor "panoráma" lehet belőlük. A másik három másik három helyen van, igyekeztem őket érdekes, különböző nézőpontba beállítani.

Íme a kamerák és nézőpontjaik. Remélem jól sikerülnek, a dokumentálásuk végett fotóztam le őket és a nézőpontjukat.

 1-es kamera

1-es kamera nézőpontja

2-es kamera (az 1-es mellé szerelve)

 2-es kamera nézőpontja

 3-as kamera

3-as kamera nézőpontja

 4-es kamera

4-es kamera nézőpontja

Magyar Égmesék: Szolárgráfok a Bakonyból

A szolárgráfok esetén mindig meglepetés, hogy milyen lesz az eredmény. Persze lehet számolgatni és méregetni hogy mi lesz a képen és hova legyen állítva, de valójában néhány hónap - fél év annyira hosszú idő, hogy a kamerák saját életet kezdenek élni valamilyen módon.

Nyáron Bakonytamásiban két kamerát raktam ki azzal a feltett szándékkal, hogy ezeket nem is szedem be a napfordulóig. Korábban már közzétettem a Polarisból beszedett kamerákat, amiket sajnos (?) idő előtt kellett "szüretelni", de végül is az egyik nagyon jól sikerült.

Most a Bakonyban lévő kamerákat tényleg sikerült kint hagyni a teljes féléves időszakra, június végétől december végéig. Sajnos egyik sem sikerült tökéletesen jól a kettő közül, de mindkettő végső soron érdekes lett.

Az egyik kamera a veteményes felé, keleti irányban volt kitéve, a napfelkeltét volt hivatott megörökíteni. Sajnos a kamerát egy kisebb szándékos baleset érte, ugyanis valami kedves madárka egy hatalmas lukat ütött rá ott, ahol a luk volt. Gondolom kukacot keresett benne, de persze nem talált. Amikor kinyitottam azért meglepődtem, mert volt rajta kép. Vicces, hogy a felvétel még így is értékelhető lett, bár látszik rajta, hogy közel sem olyan éles a kép, kissé elmosódott és el is mozdult. A tájból túl sok részlet nem vehető ki, csak az, hogy keleten, ahol a nap kelt, valamiféle ház szerűség, vagy erdős rész látható (azt hiszem valójában fák vannak arrafelé).
Érdekes, hogy a képen az égen feltűnik egy halvány folt, ami hasonló kicsit a Holdhoz méretben, valószínűleg persze csak hiba, de azért érdekes :-)

És íme a luk, úgy gondoltam ezt érdemes lefotózni:




Sajnos a másik kamera, ami nem szenvedett ilyen súlyos bántalmazást, az sem lett tökéletes, látható a felvételen, hogy bemozdult. Ez még kevésbé is lenne probléma, de a pajta tető alá volt betéve, és valahogy sikerült olyan rossz szögben kiraknom, hogy a pajta teteje el is takarja a Nap útját kissé.

A kamera dél felé nézett. Ezen azért már jól látszik, hogy a háttérben két ház is látható, kéménnyel, fákkal. Ez a kamera is bemozdult, ami azért meglepő, mivel a pajta TETEJÉN volt (létra kellett, hogy felszereljem), így ott is legfeljebb a madarak érhették el... gyanúsak nekem ezek az állatok, vér-madarak lakhatnak arrafelé, akik lukkamerákra vadásznak! Viszont a nap útvonala, és a napos-borús idők változása nagyon szépen látszik már ezen a kamerán, ez a része nagyon szép tiszta lett.

Jövőre amikor megyünk a Bakonyba, valószínűleg új helyeket fogok keresni a kameráimnak, jól eldugott, madármentes helyet :-)

http://egmesek.blogspot.hu/2012/​12/szolargrafok-bakonybol.html

Kedvenc helyem, a Polaris

Kedvenc helyem, a Polaris: A Polarist nem csak azért szeretem, mert egy csomó érdekes előadásnak, bemutatónak a helyszíne, hanem azért is, mert nagyon rövid idő alatt ...

Lukméretet teszteltem

Úgy gondoltam érdemes lenne tesztelni a szolárgráf lyukkamera lyukméretét annak érdekében, hogy gyakorlati konklúziókat is le lehessen vonni az elméletben megtanultakból :-)
Akármilyen bonyolultatn is hangzik ez, a lényeg annyi, hogy szerettem volna a saját szememmel látni, mi a különbség, és talán nektek is ad egy kis támpontot.

Három féle lyukméretet teszteltem. Sajnos pontos méreteket nem tudok adni, de úgy készítettem el a lyukméreteket, hogy:

Az 1-es kameránál egy gombostűt szúrtam át a fém lapon (úgy, hogy teljesen átmenjen rajta).
A 2-es kameránál egy gombostűt szúrtam át a fém lapon, és tovább tágítottam egy vastagabb varrótűvel. A luk mérete kb. 2x akkora lett, mint az 1-es kamera esetén.
A 3-as kameránál egy gombostű hegyével szúrtam át éppen hogy, így a luk mérete kb. fele akkora lett, mint az 1-es kamera esetén.

A korábbi fotóimat az 1-es kamera lukméretével csináltam.

Ami még fontos, a tesztet ugyanonnan csináltam, az erkélyünk korlátjára szereltem mindhárom kamerát (egymástól kb. fél méterre, de vertikálisan azonos helyre). Ugyanakkora méretű vitaminos dobozokat használtam, ugyanakkora méretű fotópapírokkal, és azonos este raktam ki mindegyiket.

A felvételek 2012. június 15-étől június 22-éig készültek.

A feldolgozásuk is azonos volt: 600 dpi-n scanneltem színesben, Photoshopban invertáltam, levágtam a széleket, Levelst állítottam azonos módon, majd egy Auto Color-t engedtem rá mindegyik képre.
Természetesen nem pepecseltem retusálással, így elég sok szösz látszik a képeken.

Az eredmény pedig a következő:

1-es kamera képe

2-es kamera képe

3-as kamera képe

Véleményem szerint az eredmény igencsak "vegyes". Egyik képre sem tudom azt mondani hogy nem lett jó. Mindegyik picit más miatt tetszik.

Egyértelmű, hogy a 3-as kép, az apró lukú a legélesebb, és ez a kép a legkevésbé terhelt optikai hibákkal. A 2-es kép ennyi idő alatt is viszonylag világos lett, azonban jól látszik, hogy nem túl éles a kép. Talán ilyen nagy lyuk olyan képekre lehet jó, ahol nem is a nap útja, hanem inkább az objektum a lényeges és viszonylag rövid, néhány napos expozícióval, relatíve közelebbre szeretnénk fotózni (alkalom adtán esetleg érdemes lehet ezt is kipróbálni majd a gyakorlatban).

Az 1-es típusú kamera a normál méretű lukkal teljesen jól működik, és azt gondolom valószínűleg néhány hónap alatt nagyon jó kép készülhet belőle, azonban egyértelműen a 3-as, apróbb lyukkal ellátott kamera a nyerő számomra. Ezen egészen élesen látszanak a háttérben lévő házak részletei is, annak ellenére, hogy mindössze egy héten át készült a fotó.

Ki ki vonja le persze a saját következtetését, és használjon olyan lyukméretet, amelyik a leginkább tetszik neki :-)

Újpesti látkép a 9. emeletről

Az alábbi kép 2012. január 3 és február 12 között készült. Alig másfél hónap alatt is egész sok dolog látszik a képen. A nap útján kívül felsejlik a fotón a ház előtti parkoló, valamint a távolabbi házak, és a fotó bal oldalán egy rádiótorony szerűség is. Amikor kihelyeztem a kamerát, nem gondoltam, hogy ennyire jól belátja majd a tájat. Az erkélyem éppen délre néz, így ideális helyszín egy szolárgráf kihelyezéséhez.

A felvételt készítette: Hannák Judit

Szolárgráf - 9 napos tesztkép (Újpest, 9. emelet)

Az alábbi tesztkép újpesti 9. emeleti erkélyemről készült. A kép teljes felvételi ideje 2011. december 25-től 2012. január 2-ig tartott. Sajnos kevés napfényes nap volt ebben az időszakban, de még ilyen rövid idő alatt is szépen látszik a Nap útja, valamint nagyon kevés a tájból.

A fotót készítette: Hannák Judit